Hurrá, újra nekivágtunk egy „lélekfeltöltőstermészetbeneltöltős” remekbeszabott kalandnak! Túravezetői megrendelésre decemberi álomidőnek örülhettünk, aminek fő összetevői a zavartalan napsütés szél nélkül és persze néhány adag jókedv.

Nagycserén kiadta vezetőnk az indulási parancsot, amikor már mind a tízen megérkeztünk a találkahelyre. Vagyis „tízésfelen” és a négylábú fél volt közöttünk a legizgatottabb, hiszen általunk nem érzékelt illatok lengték be a titkokat suttogó utat, amelyen lépkedtünk a Hanna kincse kilátó felé. Jó kis utak ezek, szélesek, sétára csábítóak, kökénnyel, galagonyával szegélyezettek. A kopár erdőkben csak a sajmeggyek jelentenek némi színfoltot. A lehullott levelek miatt a decemberi napsütés átkacsintott a kopáran álldogáló fák között, ezért egész nap élvezhettük gyenge melegét. Nagyon jól esett az elmúlt napok ködös-nyirkos időjárása után. Magunkba szívtuk a finom, inkább tavaszillatra emlékeztető alföldi levegőt.

A kilátó egy ezen a tájon oly jellemző hordalékkúpon emelkedik, egy nagyon jó hangulatú fenyves erdő közepén. A kilátó melletti padok eszegetésre csábítottak bennünket, persze előtte szétnéztünk a magasból.

A pihenő után a három földhalom kiemelkedéséről elnevezett, 151 m tengerszint feletti magasságig érő Hármashegy irányába folytattuk a túrát. Újabb fenyvesek, akácosok és nyárfák között meneteltünk, itt-ott egy-egy tanyáról házőrzők ugatása hasított a környék csendjébe. A Zsuzsi vonat sínpályája is jól látható távolba került néhány ponton és egy jobbos kanyart követően falevelekkel betakart padokhoz értünk. Mivel hamarosan delet ütött volna az óra, ebédre szántuk el magunkat (ez azért annyira nem esett nehezünkre), meg persze teázgattunk is egy jót. Kérdésemre, hogy van-e a csapatnak kedve egy kis játékhoz, pozitív választ kaptam, ezért elővettem az Erdőspusztákról készített kvízt, amiből igencsak érdekes dolgok derültek ki erről a szépséges vidékről.

Az ad hoc alakult kis csapatok lelkesen vetették bele magukat a feladat megoldásba és nagyon szép eredmények születtek. A jutalom süti és Margó elmaradhatatlan kávés cukorkája által kapott energia felrepített bennünket a „Kívánság-hegyen” álló, 25 m magas, 101 lépcsőfokkal büszkélkedő kilátóba. A fák fölött legeltettük a szemünket és kerestünk a távolban felismerhető pontokat, de a párás idő megakadályozta a Bihari hegyek látványában bennünket.

Innen már visszafelé indultunk egy másik úton, ami változatos növényvilággal, vakondtúrásokkal szemlélte érkezésünket és tovahaladásunkat. Közkívánatra a rövidebb úton közeledtünk a ránk váró autók irányába, a még mindig napos téleleji időben. A napocska egyre inkább veszített erejéből és a hőmérséklet csökkenése is jelezte, megint hideg lesz az éjszaka. Mi azonban még sötétedés előtt hazaindulhattunk a biztonságot és védelmet adó otthonainkba.

Az Erdőspuszták elbűvölő dimbes-dombos, fenyvesek között tovatűnő túraösvényei, égig érő kilátói, széles, beszélgetésre ösztönző homokos útjai most is jó választásnak bizonyultak. A játékos kvíz segítségével sok érdekességet megtudtunk az Erdőspuszták ősi tájegységéről, a vákáncsosokról, a „Kívánság-hegyen” pedig hangosan vagy halkan kimondtuk titkos kívánságainkat, annak reményében, hogy valóra válnak. Főleg így karácsony közeledtével, hiszen ilyenkor vannak csodák!