,, Akár óriások építik a kastélyokat, akár emberek a kunyhókat: kastélyok, kunyhók mind mulandó dolgok. Csupán a hegyek, a völgyek, a folyók és a népek örökkévalók, mert azokat Isten teremtette! „(Wass Albert)

Az első hagyományőrző „Haspók” túránkon is egy olyan helyre mentünk, ahol azt érzed, hogy „a hegyek, völgyek és a folyók az örökkévalók”, mindig ezekre vágysz, arra, hogy ott lehess, hogy sétálhass közöttük és rajtuk.

A kedvezőtlen időjárás miatt kétszer is halasztott rövid túránk, aminél nem a teljesítmény és a megtett táv a lényeg, hanem, hogy jól érezzük magunkat, kényeztessen bennünket a környezet szépségén kívül valami finomság is, amit a természet ad. Így ezt a túránkat az isteni finom és egészséges medvehagyma ihlette. Stílusosan medvehagymás pogácsával készültem az útra, hogy energiát és receptötletet adjak a túratársaknak. Már az autós utazás során felfedeztünk egy remek medvehagyma lelőhelyet, ahol a fiatalabbak már meg is kóstolták az ízletes növénykét. A tervezettnél később kezdtük a túrát rajtunk kívül álló okok miatt, de a szikrázó napsütés kárpótolt bennünket az utazás viszontagságaiért. Külföldön az első túravezetésem ez a mostani, 8 jókedvű, túrára éhezett emberkét kalauzolok ezen a természet csodáit koncentráltan kínáló helyen, ami remek választásnak bizonyult a mai, Húsvétra hangoló napra.

Az út kezdetén galambvirágok tömeges látványára csodálkozhattunk rá és a rövid láncos szakasz felpezsdítette a vérünket, amit a széles Sebes-Körös látványa csak fokozott az égig szökő sziklák előterében. Virágzott az egész hegyoldal, keltikék, téltemetők is mosolyogva fogadtak bennünket és mi teljesen elmerültünk a látványukban. Rövid út után már a vízesésnél gyönyörködtünk, pihentünk és szendvicseztünk. Mivel ráérős túra elé néztünk, nem siettünk innen tovább, hiszen fenséges ez a hely! Egyébként is Sanyi a szemközti sziklacsúcsról kiszúrt bennünket és le is fotózott. Ő hosszabb túrára szavazott, ezért nem tartott velünk. Aztán hamarosan a Zichy-barlangnál találtuk magunkat és a csapat megszavazta, hogy nézzük is meg azt a cseppkőcsodát. igaz nem értük el az alsó létszámkorlátot, de egy idegenvezetőt kaptunk felszín alatti utunk első felére. A barlangot a terület akkori tulajdonosáról, Zichy Ödön grófról nevezték el, 1903-ban fedeztek fel a vasútépítés során és a feltárást a magyar turizmus atyjaként is emlegetett Czárán Gyula és Csák Andor kezdték el. Jelenleg 680 m látogatható rész van, ami ki van világítva. A barlangban a kristálytiszta vizű Styx patak kanyarog, ömlik ki és esik a mélybe vízesésként.

Tamásné Piroska túratársunk így írt róla és a túráinkról: „Különleges mesevilág fogadott a barlangban a nagykígyó, a sárkány, a kiskígyó, az elefánt és megannyi csoda tárult fel előttünk a természet színei által kifestve, különböző alakzatokat alkotva a cseppkő türelmes „művészei” által. Azonban ez mind semmi ahhoz képest, amit a természet évről évre ad nekünk, színes kis virágok formájában.”

Jól tettük, hogy bementünk, ez is azok közé a dolgok közé tartozik, amit nem lehet eleget látni. Kijövet a bejáratnál letelepedtünk egy padra és mivel Nagypéntek volt, cuki katicabogár formájú húsvéti figurákkal leptem meg a csapatot. Még átmentünk a hídon, szemből is megcsodálni a vízesést és aztán jött a „haspókledolgozósemelkedő”. Szomorúan konstatáltuk, hogy nemrégiben igen komoly erdőtűz pusztított itt, igen nagy területen, egyik-másik elszenesedett fatörzs még szinte langyos volt. Félelmetes látványt nyújtott a sok fekete maradvány, csak néhány virág élte túl a katasztrófát. Az emelkedő megtette a hatást, egyre több pihenőt kellett beiktatnunk, hogy bírja a csapat. Az útelágazásnál Sanyi is utolért bennünket nagy utat nagy sebességgel leküzdve. A tömény virágpor kettőnket is kiütött allergia tekintetében, amit segített a levegőben terjengő koromszag is. A szoros tökéletes panorámáját adó sziklakilátóhoz felérve ámulatba ejtett bennünket a hihetetlen látvány. A zöldellő-virágzó-hullámzó-sziklás-köröskígyós szoros látványára nem igazán tudok szavakat, nehéz lenne ezt a varázslatot leírni.

Falatozásra szántuk rá magunkat, néhány élelmesebb túratárs szedett a tűz pusztítását túlélő medvehagymákból és a szendvicsekhez jól esett a zöld finomság. Miután rápihentünk az előttünk álló újabb emelkedőre, nekivágtunk az újabb etapnak. Lassan haladva, de szerencsésen elértünk egy újabb sziklakilátóig, ami a szoros másik oldalára biztosított remek kilátást, így hát itt is letelepedtünk. És mivel a túravezető társam másnap kerek szülinapot ünnepelt, így előkerült a meglepi kölyökpezsgő, amivel ezen a nem mindennapi helyen, ezen a nem mindennapi szülinapon felköszöntöttük. Így aztán full extrásra sikerült ez az első haspókozásunk!

Kellemes, széles úton haladhattunk tovább egy újabb klassz „sárgavirágospanorámás” rétre, ahonnan megkezdtük az ereszkedést a medvehagyma lelőhelyen keresztül. A zsákmányolt egészségbombából alaposan befalatoztunk a Püspök-sziklán, ahonnan még utoljára megcsodálhattuk fentről a Körös völgyét. Itt-ott meredeken, sziklák, a Devence-barlangok között gyűrtük le a szinteket vastagon virágporos, egyöntetűen sárgás-zöldes bakancsainkban, elhaladva a kedvencem, a Csók-kapuja természetes híd mellett.

A túra névadóját jelentő zsákmányunkkal együtt érkeztünk az autókhoz és útnak indultunk a kevesebb szépséggel bíró, alföldi otthonaink felé.

Szabó Zsuzsa