A téli madártetetést, csakúgy, mint az madárodúk kihelyezését évek óta elkötelezetten folytatom. Sok örömteli pillanatban volt és van részem, ami ezzel a ténykedéssel jár. Az általam készített odúknak is állandó lakói lettek. Sőt, most levélhullás után kellemesen tapasztaltam, hogy fáinkon, bokrainkban is megszaporodtak a fészkek. Valószínűleg érik befele a gondoskodás gyümölcse. Az odúkat télre is kint hagyom, mert ez a zord időkben életet menthet, mint túrázónak egy menedékház elérése.
Az etető helyének kiválasztása legyen az első, jól meggondolandó feladat. Nálunk ugyanis, például a kóborló macsek szám igen magas, ezáltal ezt figyelembe kell vennem. Tavasszal például nagyon rosszul esett, mikor a rigópár tojásai a fészekben árválkodtak, mert a macska ösztöneit követve levadászta a tojót. Nekem az egyik etetőhelyem vékony vascső tetején van és bónuszként még a konyha ablakon keresztül is láthatom a kedves kis látogatókat. Az ágakra felakasztva és onnan lelógatva is van kihelyezve, macska biztos magasságban. Ha olyan szerencsésen tudsz kihelyezni, mint én, hogy még tűztövis is van alatta, ott már nyugodtan lehet csipegetni szárnyas vendégeinknek. A kertünkben van egy jó nagy humuszdomb, alias „madárbüfé”, óóóó micsoda csiripelés szokott ott lenni, ha azt hallanád kedves olvasó. Sokfajta égivándor megfigyelhető itt. A humusz helyének kiválasztása is megfontolandó, csakúgy, mint a földre kiszórt eleségnél. Mert a macska lopódzik ám becsülettel. Had észleljék szárnyas barátaink időben! Vannak, akik erkélyre, ablakba rakják ki, a lényege a hely kiválasztásának, hogy ne halotti tor legyen belőle. A macska fogjon egeret, vagy egyen macskakonzervet, ne a kis éhező, fázó „gombócainkat”.
Próbálom úgy etetni őket, hogy ne fogyjon ki az eleség. Munka, túra, vagy egy népes veréb sereg mellett ez nem is olyan egyszerű. Reggelente meló előtt, naponta igyekszem töltögetni. A legújabb etetőm pedig már önetetős, amit egy pvc-cső beépítésével értem el. Ezt is kell utántölteni, csak ritkábban. A humusz dombot már írtam, azt ők megtalálják. Még hó alól is kikapirgálják, ha már oda szoktak, csak akkor a domb könnyebben elérhető oldalsó részét kezdik meg. Ide is szoktam nekik vizet kitenni, amiről kevésbé írnak, de nagyon fontos. Olyan fürdőzést csapnak télen is, nekem biztos nem kívánná semmim, de nekik jól esik. Etetni lehet a készen kapott keverékektől, az olajos magvakig (fekete napraforgó a főeledel), gyümölcsökig. A törődést, gondoskodást majd tavasszal meghálálják. Nem maradnak adósok, csak éljék át a telet. Még a kevésbé közkedvelt veréb is hányszor fordul egy nap a fiókáihoz?!?! De ez már egy másik írásom lesz.
A Magyar Madártani Egyesületet oldalán https://www.mme.hu/teli_madaretetes nagyon sok segítő információra találhatsz az etetésről. Meg másról is, ha pédáúl madárodút szeretnél: https://www.mme.hu/oduk_es_koltoladak vagy szükséged lenne, hogy melyik madárfajnak milyen odutípust barkácsolj: https://www.mme.hu/binary_uploads/4_napi_madarvedelem/odutipus_tablazat.pdf
Szabó Sándor