Elterveztem, megajándékozom magam születésnapom alkalmából egy túrával. Reggel gyorsan összepakoltunk a szállásunkon, majd tettünk még egy rövid sétát Szécsényben és indultunk tovább. Kis időre megálltunk Balassagyarmaton, feleségem gyerekkori emlékei felidézésére, leszaladtunk az Ipoly partjára. Majd a kocsiba visszapattanva utaztunk mai célunk, a Selmeci-hegység (Stiavnické pohorie) felé. Elsőnek, a sokak szerint legszebb felvidéki városként számon tartott, Selmecbánya (Banská Štiavnica) felfedezésére indultunk. ami az ezüst városa és 1993 óta az UNESCO kulturális világörökségének a része. A dimbes-dombos városnak sajátos hangulata van, amely miatt legalább egyszer érdemes meglátogatnod!
Bejártuk a történelmi városközpont legszebb, legnevezetesebb részeit, megtekintettük az Óvárat (Starý Zámok), mely a város egyik fő látványossága. Az épület a Szentháromság tértől nyugatra fekszik. Eredetileg román stílusú bazilikaként épült, majd templom lett belőle, idővel a gótika, a barokk és a reneszánsz évek is maradandó nyomot hagytak az építészeti jellegén. A magyarságot sújtó, úgynevezett török idők alatt következett be a legnagyobb fordulat, amikor is várrá alakították át.
Felfedező sétánk során elbotorkáltunk az Újvárhoz. Az Újvár (Novy Zámok ), más néven Leányvár, szintén a török ellen épült. Mint Selmecbányán sok minden, ez is dombra épült. A négy sarokbástyás vár több funkciót is ellátott, mivel rendkívül jó stratégiai hely.
Az igazság az, hogy Selmecbánya látnivalóira rá kell szánni az időt, ha meg akarjuk ismerni. A templomok, a Városháza épülete, a Bányászati-, Kohászati- és Erdészeti Akadémia épületegyüttese, a Szentháromság tér (Námestie svätej Trojice ), a korzó híres épületei, a különböző házak és annak motívumai, a Klopacska, a Lyceum (ahol Petőfi Sándor és Mikszáth Kálmán is tanult), a Szélaknai-kapu, látványos, érdekes és ez által időt rabló ez a város.
Amit még megjegyezendőnek és számomra fontosnak tartok, Selmecbánya magyar emlékeit érdemes keresgetni. Belebotlik az ember, ha lépten-nyomon nem is. Mert mondjuk már a tér sem Kossuth-tér, mint anno. De a Lyceum Petőfi táblájától, a Kálvária stációinak magyar írásaiig, többször találkozhat emlékekkel, aki figyelmes.
Mi viszont születésnapi barangolásra érkeztünk, a Selmeci-hegység (Štiavnické vrchy) legmagasabb csúcsa, az 1009 m magas, gyönyörű kilátást nyújtó Szitnya (Sitno) becserkészésére. Amit a Bacsófalvi-tó (Pocúvadlianske jazero) partján megkezdtünk, a zöld jelzésen elindulva. Csak érdekességként említem,a környék tele van ilyen mesterséges (bánya) tavakkal. Először egy meredek kaptatón, amit lejegesedve meg főleg annak éreztünk, kell a Péter-hegyre ( Petrov vrch) 888m feltaposni. Rövidesen egyre jobban kitárulkozik leendő célunk a Szitnya-tető. A csúcstámadást, az olvadó, helyenként 60cm-es vastagságú, néha a túrabot is elnyelő hóréteg igen megnehezítette . A hegytetőre való feljutáshoz nagyon szép andezit sziklák álltak őrséget tiszteletünkre. Amik közt haladva kiépített falépcsőkön lehet fellépegetni a Szitnya (Sitno) 1009m-es csúcsára. Az itt-ott hó és jég alól kibukkanó falépcsőkből mai napon nem sok előnyünk származott, nem tudtunk csak úgy felsétálni a lejegesedett úton. A grádicson felérve jobb kézre esik az első kilátópont (szerintem a legszebb), amin megérdemelt elemózsiánkat is elfogyasztottuk és feltöltődtünk energiával. Picivel feljebb találtuk meg azt a toronyszerű faházikót, melynek elődjét 1727-ben Koháry Miklós herceg készíttette. Később a pavilon egy villámcsapás áldozata lett, ezért idővel Coburg Fülöp építtette újjá. A közelében Andrej Kmet-nek is emeltek egy keresztet, meg az egyik szikla alatt emléktáblát. A szerencse újfent ránk köszönt, mert egy padra lettünk figyelmesek, amiről a hó már leolvadt, a meleg napsugár odasütött, a széltől a faház védett bennünket és gyönyörű volt a kilátás. Ennél többet vándor nem is kívánhat! A szebbnél-szebb kilátáson felül, bár a hóban nem sokat érzékeltünk még illatából, közel 300 féle vadrózsa is található itt, köztük, a csak itt nyíló Selmeci vadrózsa. Nekünk most nem volt időnk, energiánk, de a hegy másik oldalán található Szitnya vára(Hrad Sitno), aminek felkeresését be fogjuk pótolni.
Szép ez a táj, nem hiába ihlette Mikszáth Kálmánt is „Az arany kisasszonyka” című elbeszélés soraiba beillesztésre. Vajon ő volt-e rajta és látta-e ezt a szép vidéket, a Nagy-Fátrától a Börzsönyig.
A havas mászkálást-csúszkálást befejezve, visszakocsikáztunk a városba, hogy gyönyörködjünk a délelőtt kimaradt Selmecbányai Kálváriában (Kalvária v Banská Stiavnica). Ami méretében és elhelyezkedésében is múltunk egyik különleges kálváriája. A barokk emlékművet az 1700-as évek közepén építették a Scharfenberg dombon. Három templomot és 22 kápolnát csodálhatunk itt meg. A stációkon lelkünket gyönyörködtette a még nem eltüntetett és megmaradt magyar múlt nyoma. A nap végére még járt egy szülinapi bónusz, még pedig az, hogy a kálvária dombján ért bennünket a káprázatos naplemente.
