Mai természetjáró programunk kiindulópontja a Novohrad-Nógrád Geopark területéhez tartozó Bér település volt. Az előre megbeszélt kezdési időt alig 2 perccel túllépve elkezdtük a túrát. Ködpaplan borította tájon sétáltunk. Nem zörögtek a levelek sem már, mint előző túránkon, bakancsainkon és a nadrágszárakon nyomott hagyott, eme vizes-ragadós őszi hangulat. Így érkeztünk meg erre a különleges geológiai helyre, amit a béri Nagy-hegy tartogat az odaérkezők számára. Elsőnek az egykori bánya alatt kialakított Kőtárat vettük szemügyre, majd nekivágtunk a pár méterrel fölötte ékeskedő földtani alapszelvényként is nyilvántartott, kifelé hajló, oszlopos szerkezetű andezit oszlopokhoz. Nekünk a feleségemmel már volt részünk eme briliáns helyet felkeresni, mégis csodálva néztük újra az andezit csúszdákat, képzelhetitek azon társainknak, akik még nem jártak itt, milyen ámulat rajzolódott az arcukra! Ez az ívelt elhajlású andezit olyan világritkaságnak számít, hogy mindössze 5-6 helyen találtak rá eddig a földön. Az „andezitcsúszda” elnevezést is az előttünk is feltárulkozó ívek ihlették. Tegyük hozzá, jogosan.
„Ezek a több kilométer hosszúságot is elérő telérek rajzolják ki az egykori hasadékvulkánok gyökérzónáit. Egy ilyen, közel hét kilométer hosszú, 20-60 méter vastagságú, ÉNy–DK-i irányú andezittelér része a béri Nagy-hegy is: egy hasadék, andezittel kitöltve. Az oszlopok két okból is különlegesek: andezitben ritkán alakul ki oszlopos szerkezet, ez inkább bazaltokra jellemző (ilyen például a Balaton-felvidéken a Szent György-hegy). Kifelé hajló oszlopok pedig még bazaltos kőzetekben is csak elvétve fordulnak elő, nemhogy andezitben! A vulkáni és magmás kőzetekben megjelenő oszlopos elválást a lassú kihűlés során bekövetkező zsugorodás eredményezi. A repedéshálózat mindig a hűlési felületre merőlegesen alakul ki. Ebből az következik, hogy a hajlott oszlopok esetében a lávatest felszíne nem sík felület volt. A béri oszlopok tehát vagy egy mély völgyet kitöltő láva peremén keletkeztek, vagy egy széles kürtőcsatorna mélyen fekvő, külső részén szilárdultak meg.” https://ng.24.hu/termeszet/2015/03/18/andezitcsuszdan-a-kotengerbe/?fbclid=IwAR3ZA91_h36CPAxl10AOk7YoxjDLQc8Z3oGmoguh4c_vUeBqBVngd3kpY8Q
A Nagy-hegy kilátópontjairól semmit nem fedett fel számunkra a párába burkolózott nógrádi táj. Lefele menet a kőtenger talán még szebb is volt ebben a szitálós időben, mint mikor legutóbb itt jártunk.
Innen Ordaspuszta felé vettük az irányt, hogy majd azt elhagyva érjük el Szanda várát. Közben mindenki reménykedett, hogy talán a várnál lesz végre egy kis kilátás, netán egy kis napsütés. Nelásdpusztát elhagyva, a Laci-hegy oldalánál ért bennünket a déli harangszó és mivel már éhesek voltunk, a sorban lerakott szénabálák kiváló helyül szolgáltak az ebédhez. A vár közelébe érve úgy döntöttünk, hogy még megnézünk egy igen értékes látnivalókkal ékeskedő bányát, amit régen felhagytak, és amiről még a 2021. októberében a Turista Magazinban is említést tettek: ”… geológiai bemutatóhelyeket is megszégyenítő oszloposan, szinte függőlegesen megszilárdult pazar andezitformáció fogadja az ide tévedőket.” Csak annyi a bibi, hogy ezt biztonságiak őrzik már, csak a felső szinten lehetséges belógni, itt pedig tiltó táblák várják a kíváncsi turistát. Hogy mire döntött ebben a helyzetben a túravezető, az maradjon meg titokként a részvevők számára. És végül, de nem utolsósorban, felértünk a Szandavárhoz, a hegység egyik legszebb vulkáni csúcsára, amin ékességként áll a várrom és pazar körpanorámás kilátással is megajándékoz, legalábbis tiszta időben. Most az utóbbi elmaradt.
Fent tapasztalhattuk a mondás igazát „csontig hatoló hideg-ködös idő”. Ugyanis a kesztyűt levéve, reszkető kezekkel fogyasztottam el többek közt én is az túrára készített szendvicset. A vártól már csak vissza kellett sétálnunk Bérnél hagyott autóinkhoz. Útközben ránk borult az éj leple is és ez a köddel párosítva egész mesehangulatot idézet, ahányszor visszanézegettem a mögöttem libasorban közeledő fej- vagy egyéb lámpás társaimra. Egy kanyarban ketten magasabban voltunk a terepi szintkülönbség miatt a többieknél és társainkat figyelve még az híres hét törpe is megelevenedett képzeletünkben. A parkolóban eljött a túra vége, a búcsúzkodás ideje. A köd nem lombozta le a részvevők kedvét a mai túrán és gyakorlatilag egybehangzóan kérték az ismétlést, hogy szeretnék szép tiszta időben újra bejárni ezt a csodás látnivalókat rejtő vidéket.
Szabó Sándor túravezető