Nagy izgalommal és reményekkel indultunk Debrecenből erre a kettőnapos tanulmányútra. Amit a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága a határokon átnyúló INTERREG projekt keretén belül valósít meg „Szlovák-magyar geoturisztikai partnerség” (GEOTOP) témacímen.
A tanulmányút célja volt a Bükk-vidék Geopark jellegzetes geológiai, kulturális és örökségvédelmi értékeinek bemutatása a vendégek részére. A találkozónk Nagyvisnyó településen volt, meg is érkeztünk időben, a meghívottak közül elsőnek. Inkább 15-20 perccel hamarabb, mint később… A BNPI csapata (Gabriella, Andrea, Zsanett, Sándor) és a túravezető Dávid, már a helyszínen vártak bennünket. Igazán vendégszerető fogadtatásban részesítettek, ami a kétnapos program végéig elmondható. Első célunk a nagyvisnyói Mihalovits kőfejtő volt. Itt Klein Dávid és Holló Sándor szavait hallgatva ismerhettük meg a földtani alapszelvény különlegességeit, ami világszerte ismert és az egyik ékköve a bükki feltárásoknak. A különböző színű mészkőrétegek váltakozása rendkívül látványossá teszi az amúgy is impozáns bányafalat. A vékonypados kifejlődésű fekete (bitumen tartalmától) mészkőben a padok közé fekete márga, mészmárga települt. Sok ősmaradványt ezekből a mészkőrétegekből határoztak meg először: például a Pseudophillipsia hungarica elnevezésű trilobitát.
A kőfejtőtől Szarvaskőre utaztunk, az őszi színpompában elbűvölő tájon. Szarvaskő annyi látnivalóval van megáldva, hogy egy nap is kevés lenne bemutatni! Mielőtt felkapaszkodtunk a várrom tetejére a jura pala és a párnalávák kialakulásáról adtak át vezetőink ismeretet a tudásanyagukból. Majd a szarvaskői látogatás zárásként elsétáltunk az Akasztó-hegyre, amit a Bükk legszebb vulkanikus eredetű szikláiként tartanak számon.
Az ebédünket Cserépfalun költöttük el, csak elismerő szavakkal tudnék beszélni az ellátásról. Az ebéd után Rónai Kálmánné BNPI igazgató asszonya is velünk tartott a Szomolyai kaptárkövekhez. Ezt megelőzően még egy ajándékcsomaggal is kedveskedett a BNPI a résztvevők számára, ami hasznos tudásanyag lesz a jövőbeli, általunk szervezett geotúráknál. A Szomolyai Kaptárkövek Természetvédelmi Terület a hely természeti és kultúrtörténeti értékeit mutatja be. A Vén-hegy nyugati lejtőjén, a Kaptár-völgyben helyezkedik el a nyolc nagyobb, fülkés sziklára, kőkúpra tagolódó riolittufa vonulat, mely Magyarország legtöbb fülkével (117 db) rendelkező kaptárkő-csoportja.
Szomolyáról szállásunkra utaztunk Egerbe, ahol a Park Hotelben voltunk elszállásolva. A tanulmányút második napján, a reggelit követően mindenki pontosan a megbeszéltek szerint indulásra készen várta az aznapi élményeket a hotel parkolójában. Első tervezett pontunkon, Bélapátfalván már várt aznapi vezetőnk Kovács Károly. Terítéken természetesen a Bél-kő és az apátság volt, sok-sok hasznos infóval. Szilvásváradon a kisvonatra várva, jól elbeszélgettünk a geotúravezető tanfolyam határon túli oktatóival, akikkel a járványügyi helyzet miatt akkor nem találkozhattunk személyesen. Így már nem árulok el titkot, hogy kisvonattal mentünk fel a Gloriett-tisztáson lévő megállóig. Egykoron itt Szalajka falu házai álltak, később a Pallavicini család vadászháza és egy gloriette (pavilon), a tisztás névadója.
Az ezernyi őszi árnyalatban tündöklő Szalajka-völgyben megtekintettük a Fátyol-vízesést, ami az ország egyik legszebb és leghíresebb geológiai képződménye. A vízesés 17-18 lépcsőből (mésztufagát) áll. A karsztforrások vízében oldott szén-dioxid található, amely egy része elillan, ha levegővel találkozik, az így túltelített vízből kicsapódik kalcium-karbonát és szerencsés együttállások esetén, ilyen mésztufagátak (is) jöhetnek létre. A völgy a nevét a sal alcali után kapta, ami latinul hamuzsírt jelent. A hamuzsír megélhetési forrásként szolgált az itt lakóknak, és ők egyszerűsítették le a nevet, így lett szalalkáli, majd szalajka a neve. A Szikla-forrásra és a tavakra nem térnék ki külön, mert így is hosszabbra sikerül ez a beszámolóm, mint gondoltam. A völgyből kiérve, egy szintén kifogástalan ebéd után vágtunk neki a Bükk-fennsíkot átszelő utunknak. Megtekintettük a Gerenna-vár földtani alapszelvényét. Ezek a kőzetek egy ritkaságszámba menő tengeri rétegsort mutatnak be, amiken, nyomon követhető a perm végi nagy kihalás, ami nem kis esemény volt abban a földtörténeti korban hisz az akkori élővilág 90-95%-a kihalt.
Az alsó részeken felfedezhetjük a késő-perm korú, a bitumentől sötét színű Nagyvisnyói Mészkő Formáció rétegeit, ami ősmaradványokban még gazdag. Erre települt egy határagyag-réteg, amely egyáltalán nem tartalmaz fosszíliákat. Erre pedig már a kora-triászi Gerennavári Mészkő Formáció lemezes mészkövei rakódtak, ezekben már ugyan csekélyebb számban, de felfedezhetőek az ősmaradványok.
A Zsidó-réten is érvényesült, hogy nemcsak a karsztformák és a geológia világáról beszélgettünk. Kihagyhatatlan témaként (hisz itt a szemünkkel is láttuk) érintettük a klímaváltozás és behurcolt invazív fajok hatását környezetünk növényvilágára. Elmerültünk a Nagy-mező örök szépségében és tovább gyarapodott tudásunk a túravezetőnek hála. A kétnapos tanulmányutat az Anna-barlang megcsodálása zárta.
Ennek a barlangnak az adja egyedülálló különlegességét, hogy a Szinva forrás vizéből kivált mésztufában keletkezett. A látogatásunk során megfigyelhettük a különböző megkövesedett növényi fosszíliákat. A barlangból kijövet jött el a pillanat, amikor ez a geo tanulmányút is véget ért.
Köszönet a sok-sok élményért, ismeretterjesztésért a BNPI lelkes csapatának!
Szabó Sándor geotúra-vezető