HEGYEK VÁNDORA EGYESÜLET
 
 
   Főoldal      Állati rovat - Téli madáretetés

TÉLI MADÁRETETÉS


 
 
 
 

Madarakról gondoskodás télen

A téli madártetetést évek óta folytatom, rakódott rám egy kis tapasztalat (na, nem sok), és ért sok öröm is, ami ezzel jár. Így egyre több általam készített odúnak is lakója lett. Sőt, most levélhullás után kellemesen tapasztaltam, hogy fáinkon, bokrainkban is megszaporodtak a fészkek. Valószínűleg érik befelé a gondoskodás gyümölcse.  Az odúkat télre is kint hagyom, zord időben életet menthet, mint túrázónak egy menedékház elérése.
 

Az etető helyének kiválasztása legyen az első, jól meggondolandó feladat! Nálunk ugyanis, például a kóborló „macsek” szám igen magas, ezáltal ezt figyelembe kell vennem. Tavasszal például nagyon rosszul esett, mikor a rigó tojások a fészekben árválkodtak, mert a macska ösztöneit követve levadászta a tojót. Nekem az egyik etetőhelyem vékony vascső tetején van. Bónuszként még a konyha ablakon keresztül láthatom a kedves kis látogatókat.
Macskabiztos magasságban kihelyezve, például ágról lógatva is szuper. Ha még tűztövis is van alatta, mint nekem is, ott már nyugodtan lehet csipegetni. A kertben van humusz dombunk, télen megfigyeltem - a vörösbegytől a rigón keresztül, a még számomra ismeretlen madarakig - hogy büféként használják. Így e domb helyének kiválasztása is megfontolandó, csakúgy, mint a földre kiszórt eleségnél. Mert a macska lopódzik ám becsülettel! Hadd észleljék szárnyas barátaink időben! Vannak, akik erkélyre, ablakba rakják ki, lényege, ne halotti tor legyen belőle. A macska fogjon egeret, ne kis éhező, fázó „gombócainkat”!

Próbálom úgy etetni őket, hogy ne fogyjon ki az eleség. Munka, túra, vagy egy népes veréb sereg mellett ez nem is olyan egyszerű. Reggelente meló előtt, naponta igyekszem töltögetni. A humusz dombról már írtam, azt ők megtalálják. Még hó alatt is kikapirgálják, ha már odaszoktak. Csak akkor oldalról. Ide is szoktam nekik vizet kitenni. Erről kevésbé írnak, de fontos. Olyan fürdőzést csapnak télen is, nekem biztos nem kívánná semmim, de nekik jól esik. Etetni lehet a készen kapott keverékektől, az olajos magvakig (fekete napraforgó a főeledel), a gyümölcsökig. A törődést, gondoskodást majd tavasszal meghálálják. Nem maradnak adósok, csak éljék át a telet. Még a kevésbé közkedvelt veréb is hányszor fordul egy nap a fiókhoz?!?! De ez már egy másik írásom lesz.
                                                                                                                                  Szabó Sándor 
 
 

 
 
 

 
 
 
 
 
 
Zsu