HEGYEK VÁNDORA EGYESÜLET
 
 
   Főoldal      Szintidő 3
 
 
TÜNDE TELJESÍTMÉNYTÚRA ROVATA
 
avagy
 
"Tünde töprengései a teljesítménytúrázásról"
 
 
 
Túrabeszámoló: Téli Mátra XL

A táv nem túl hosszú (40,5 km), de a viszonylag nagy szintemelkedés (1599 m) és a téli terepviszonyok nehezítik. Vonalvezetése a gyöngyösi Mátra és a Felső-Mátra legszebb részeit érinti.

A túrának rövidebb szakaszai is vannak (egyik túratárs szerint a „puding-távok” ) : S (19 km, 611 m szint), M (25,4 km, 972 m szint), L (34,1 km, 1238 m szint). Mindenki erőnlétének megfelelően válogathat, amint teszi ezt  az a több ezer ember, aki évről-évre elindul.  Idén összesen 2489-en.

A Téli Mátra XL-en 639 indulóból 84 nő, és 555 férfi volt. A nők közül 68, a férfiak közül 510 teljesítette szintidőn (10,5 óra) belül a távot.

A túra eddigi történetében a legidősebb teljesítő 79 éves volt, a leggyorsabb férfi teljesítő 3:36, a leggyorsabb női teljesítő 4:41 alatt ment végig, és legtöbbször teljesítő 16 alkalommal tette meg az utat.  

A számadatok után következzen a személyesebb hangvételű  élménybeszámoló:

A túra kihívása nem a rajtnál kezdődött. Az első nehézséget a rajthoz való eljutás  adta. A hetem egy kissé túlzsúfolt volt, ezért csak csütörtökön jutott eszembe, hogy még nem foglaltam le a szállást. Persze hely már nem volt a rajtnál lévő kollégiumban. Ekkor gondoltam keresek valakit, aki szombat reggel  kocsival megy és csatlakozom hozzá. Ilyet sem találtam. Péntek délelőtt újból felhívtam a kollégiumot, reménykedve abban hátha valaki visszamondta szállást. De nem. A hölgy azonban megadta a kollégium mögötti panzió telefonszámát, talán ott még van hely. Láss csodát , volt.

 

 Villámgyors csomagolás és irány a buszállomás, ahonnan csekély két átszállással, három busszal már oda is érhetek Mátraházára. Tiszaújvároson a 10 perces csatlakozási időből  1 perc lett. Egy sprint az információhoz (honnan indul a Gyöngyös felé tartó busz?), újabb sprint a buszhoz, amely már indulásra készen állt, és már robogtam is Gyöngyös felé. Útközben felhívott a szállásadónőm, hogy Gyöngyösről kivisz kocsival a panzióba, így nem kellett újra átszállnom. Miután ilyen módon sikerült magam mögött tudni az első  kb. 200 km-t, pehelypaplanos ágyban hajtottam álomra a fejemet (szó szerint).

 

Reggel  7 és 8 óra között  lehetett rajtolni. Szerettem volna minél hamarabb indulni, mert délután négyre be kellett érnem a célba ahhoz , hogy még elérjem az utolsó hazainduló buszt. Megvolt a motivációm! Hét óra előtt elintéztem a regisztrációt, így pontban hétkor,  kezemben az itinerrel mérlegelni kezdtem a helyzetet vagy elindulok és kereshetem az utat, vagy várok egy kicsit és a már kitaposott ösvényen gyorsabban haladva megyek. (A kis kényelmes ! ) A döntésben végül segített egy telefon, felhívott egy korábbi túratárs, hogy rögön érkeznek, ha gondolom megvárhatom őket. Így is tettem és 7 óra 20 perckor startoltam.

 

Az útleírás szerint a Mátra Szakképző Iskolától nyugati irányban indultunk el a Z+ jelzést követve. Szerintem a kapun kilépve balra fordultunk és az út végén bementünk az erdőbe. (Elnézést szakképzett túravezetők J)  Sajnos itt még nagy volt a tömeg, mi pedig próbáltunk sietni, mert a csapat többi tagja korábban rajtolt és szerettük volna utolérni őket. Ezért ahol lehetett előztünk, kerülgetve a kétlábú és négylábú túratársakat. Az utóbbiakon néha majdnem átesve, a kiszámíthatatlan nyomvonaluk miatt (rohangáltak össze-vissza).  Jól haladtunk és nemsokára beértük a csapatot, majd azzal a lendülettel el is hagytuk őket. Az első ellenőrző pont Cserkő-bányán áthaladva Lajosházán volt, amit egy óra múlva értünk el, tehát 6,4 km/h sebességgel lépkedtünk. Túl voltunk 206 m szinten is. Ez azonban csak bemelegítés volt.  A ház mögött (bocsánat, a vadászházat dél felől megkerülve) várt ránk egy meredek kapaszkodó az Üstök-fő-oldal. A havas hegyoldalon jól jött a túrabotos segítség. A Komlós-nyeregnél még kellemes terepen haladtunk, de aztán folyamatosan emelkedett az út. A Gaskó rétet elhagyva felértünk Mátraszentimrére, a második állomásra. Bélyegzés után forró teával vendégeltek meg bennünket és némi energiát is magamhoz vettem egy másnapos szendvics formájában. Tempónk ezen a szakaszon 4,4 km/h óra volt és már 712 m szintet teljesítettünk.

Azonban a  neheze még mindig előttünk állt. A túra két legmagasabb pontja Galya-tető és Kékes-tető. Gyönyörű napsütéses időben haladtunk tovább. Időközben utolért bennünket a lehajrázott csapat és mivel most ők haladtak gyorsabban átpártoltam hozzájuk. Hiába nagyúr a buszmenetrend! A Galya tetőn lévő ellenőrző pontra már velük érkeztem. Ők forró bort ittak a büféből, én hideg teát a kulacsból. Ki-ki vérmérséklete szerint.  Az emelkedő miatt itt 4,3 km/h-t tudtunk produkálni.

Innen az országos K- jelzésen ereszkedtünk lefelé a Nyírjesi erdészházig, majd egy újabb szívdobogtató meredek  után a Csór-hegy oldalában ismét begyűjtöttünk egy pecsétet. Fél egy és 24 km. Gyors fejszámolás, ha legkésőbb fél háromig felérek a Kékesre, még van esélyem elérni a buszt.

Mivel a túratársaim pihegtek még egy kicsit én elindultam és következő 5 km-t a Pisztrángos-tó-ig önállóan teljesítettem (és egyszer sem tévedtem el!). Itt már egy komolyabb etetőpont volt zsíros kenyérrel és hagymával (de jólesik az ilyenkor!), hiszen következett a nap legnehezebb szakasza a Kékes meghódítása.  3 km és 350 m szint. Falatozás közben sorban befutott a többi túratárs is. Mindenki elővette a „csodaszereit”, amitől erőre kap. Volt aki csokit evett, volt aki kávékockát majszolt, volt aki speciális krémmel kenegette a lábát, mások jókat kortyoltak a  laposüvegből. Szóval mindenkinek megvan a maga módszere az energiapótlásra.

Ezek után nekirugaszkodtunk. A meredek hamar szétszakította az indulókat. Szerencsémre előttem egy sportos lány ment, aki nagyon jó iramot diktált, és lihegve bár, de 50 perc alatt felértem a csúcsra.  A  gondolat ereje ismét bizonyított :  14 óra 35 perc volt ! Terv szerint !

 A forró tea mellett megköszöntem a lánynak a felvezetést és aztán megbeszéltük, hogy az utolsó 8 km-t együtt tesszük meg a maradék szűk  1,5 óra alatt, ami azt jelentette, hogy kocogósra kellett vennünk a tempót. 

Szerencsénkre innen már lejtett az út, bár a kásás hó, és a jeges szakaszok miatt volt nehezebb  a haladás, illetve itt már nemcsak a teljesítménytúrázók rótták az ösvényt, hanem a „bóklászó”  turisták is. Ráadásul a Gyökeres  forrás előtt nem sokkal tömeges sorban állás alakult ki, mert volt néhány szakasz, ami annyira eljegesedett,hogy köteleket húztak ki és lelassult a sor. Kevés hely volt ahol a bátrabbak előzni tudtak. Néhányan négykézláb haladva próbálták leküzdeni a csúszós szakaszt és a félelmüket. Itt nagyon sok időt vesztettünk.  A cél előtti utolsó ellenőrző pontnál 15,30-kor kaptuk meg az igazolást és még volt hátra 4,3 km. Újabb hajrával végül 16 óra 13 perckor értünk be Mátraházára a célba.

A Gyöngyös felé induló busznak 16 óra 20 perckor kellett megállnia a buszmegállóban, ebből következően nekem is. Megpróbálva a lehetetlent, begyűjtöttem az oklevelet a kitűzőt, összeszedtem a csomagomat és egy utolsó nagy futással próbáltam eljutni a kb. 500 méter távolságban álló buszmegállóhoz.  Odaérve gyanúsan kevesen vártak a buszra, hát ez elment. A következő 15 perc múlva jön. Még volt halvány esélyem, hogy elérjem a Gyöngyösről  Egerbe induló járatot, majd onnan a  Debrecenbe induló másikat.  Ám ekkor lefékezett egy autó mellettem, kiszállt belőle a „futótársnőm”  és felajánlotta, hogy elvisznek Nyíregyházára és onnan vonattal könnyen eljutok haza. Egyszóval életbe lépett a B terv, ami addig nem is létezett. 

Összegezve egy nagyon kellemes túra volt. Napsütéses tiszta idővel (egy kis szakaszon el lehetett látni egészen a Tátráig), izgalmas talajviszonyokkal, gyönyörű tájakkal, klassz túratársakkal, kalandos oda és visszaúttal.       

 
 
 
Zsu