HEGYEK VÁNDORA EGYESÜLET
 
 
   Főoldal      Színpompa - Erdei madársóska, mezei katáng
>>Színpompa
 
 
 

Az erdei madársóska (O. acetosella) a madársóska-virágúak rendjében a névadó madársóska nemzetség egyik, a Kárpát-medencében is elterjedt faja. Magyarul (és franciául) népiesen allelujafűnek is hívják. További népi nevei: apró fecskehere, heresóska, kakukk kenyere, kakukklóhere, lóheresóska, nyúlkenyér, nyúlsóska.

Hazánkban az egyetlen őshonos madársóskaféle.

Szára föld alatti, kúszó; a föld fölé emelkedő levélzet 8–15 cm magas. Csak tőlevelei vannak, ezek három, szív alakú, széles, ékvállú levélkéből összetettek. Fehér, illetve halvány rózsaszínű, pirosan erezett virágai magánosan nőnek a tőálló kocsányon, a porzók tövükön gyűrűszerűen összenőttek. Termése tok.

Mészkerülő; tipikusan az erdei fenyvesek és luc fenyvesek, a gyertyán- és bükk elegyes erdők aljnövényzetében nő.

Levelei este, „alvó állásban” a levélszárnyakhoz hasonlóan összecsukódnak. A közvetlen fény is hasonló, „nappali alvást” eredményez, ugyanis kifejezett árnyéknövény, ami teljes asszimilációs teljesítményét a napvilág egytizedénél éri el.

Április–októberben (főként májusban) virágzik. Toktermése kirepítí a magokat, amikor felhasad. Leveleinek oxál savtartalma miatt régebben cserzőanyagnak használták, valamint tintát is készítettek belőle.
                                                                                                                                                                                                         Csépke Klára
 Fotó: Bükk
                                                        
 
 
 
 

A mezei katáng vagy vad cikória (Cichorium intybus) a őszirózsafélék családjába tartozó növényfaj. Nemesített változata a cikória.

Parlagon hagyott területeken és utak mentén elterjedt lágy szárú, évelő növény, amely az 1 m magasságot is elérheti. Tőlevelei öblösen hasogatottak, karéjosan fogasak. Szárlevelei lándzsásak vagy tojásdadok. Szárának felső levelei pillás élűek. Kék, néha rózsaszín vagy fehér virágai a szárak végén fészekvirágzatot alkotnak és a levélhónaljakban csoportosulnak. Az egész növény tejnedvet választ ki.

Kimutatták, hogy a mezei katáng keserűanyagainak, szeszkviterpén laktonjainak köszönhetően serkenti az étvágyat és elősegíti az epetermelést. Ugyanezeknek a laktonoknak tulajdonítható a gyomorfekély kezelésében elért jótékony hatása. A föld feletti részek fenolsavjai vízhajtó hatásúak. Végül a növény csökkenti a vér triglicerid- és koleszterinszintjét.

Kiváló máj- és veseméregtelenítő hatása miatt a mezei katángot főként a máj és a vese működési zavarainak kezelésére ajánlják. Kiegészítő kezelésként a köszvény és különböző bőrbetegségek esetén alkalmazzák.

A mezei katángnak még tartós kezelés esetén sincs mérgező hatása.
                                                                                                                                                                                                            Csépke Klára
Fotók: Zemplén
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Zsu