HEGYEK VÁNDORA EGYESÜLET
 
 
   Főoldal      Szintidő 10
 
 
 
TÜNDE TELJESÍTMÉNYTÚRA ROVATA
 
avagy
 
"Tünde töprengései a teljesítménytúrázásról"
 
 
 
 
VITÉZLŐ 50
2012.04.28.

Szendrő - Kis-hegy - Hegyes-tető - Telekesi kápolna - Bánya-tó - Slokk erdő - Szuhogy - Slokk erdő-Telekesi kápolna - Őrdög-gát - Közép-hegy - Szalonna - Rakaca-tó gát - Kőbánya - Meszes - Galvács - Vár-hegy alja - Csehi elágazás - Bódva part - Szendrő

 50 km   1000 m   12 óra   MTSZ 95 pont   B60/12

 

 
 

 
Piroska és a Vitézlő 50, avagy mese egy jelmezes túráról
 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, úgy hívták, hogy Piroska és a Hajdúság fővárosában lakott.  Egy szép napsütéses április végi napon elhatározta, hogy meglátogatja nagymamáját a Szendrő környéki hegyekben. Felvette a legszebb ruháját, kényelmes túracipőt húzott, ami ugyan nem illett az öltözékéhez, de hosszú gyaloglásra számított. Kis kosarába enni és innivalót rakott és a kis fémpoharát sem hagyta otthon.

Kora reggel Szendrőn jóságos emberekkel találkozott, akik a kezébe adtak egy útleírást és térképet is, hogy el ne tévedjen. A lelkére kötötték, csak a kijelölt utat kövesse, arról soha le ne térjen. Ha így tesz ,akkor mindig lesznek,  akik egy-egy ponton útbaigazítják és a gonosz farkas sem bántja. Így hát  Piroska elindult a számára teljesen ismeretlen vidéken.

Az ébredező falun áthaladva, 20 perc gyaloglás után már meg is érkezett az első ponthoz, amit Kis-hegynek hívnak. Papirkájára királylányos bélyegzést kapott. Egy bácsi cukorkával kínálta, de eszébe jutott anyukája figyelmeztetése a cukros bácsikkal kapcsolatban ,  ezért csak egy kis vizet fogadott el . 

A kellemes napsütésben tovább sétálva sík vidékhez szokott lábacskái hamar észrevették, hogy kezd emelkedni az út. Beérve az erdőbe egyszer csak furcsa zajra lett figyelmes. Kicsit megijedt, lehet hogy máris itt a farkas ? De nem a farkas volt.  Egy csapat vaddisznó vágott át az ösvényen. Most már nagyon megijedt, és elkezdett hátrálni visszafele az úton. A  közelebbi találkozást így sikerült elkerülnie.  Miután kissé megnyugodott, folytatta útját a Z jelzésen, ami elvezette őt a Telekesi kápolnához.  Itt pirosló almát nyomtak a kezébe. Először azt hitte, hogy összetévesztették Hófehérkével, de a nénik nagyon kedvesek voltak, nem lehettek gonosz boszorkányok. Piroska úgy döntött, megeszi a finom gyümölcsöt. Miután megkapta a délceg huszár bélyegzést, folytatta útját.

A következő szakaszon végig aszfalton lépkedett. Nem kellett botladoznia a gyökerekben, kavicsokban, gyorsan haladt. Olyan gyorsan, hogy még az útbaigazító segítőket is megelőzte egy pár másodperccel. A Bányatóhoz mások is odaértek korábban. Mindenki vérmérsékletének megfelelően fogadta ezt a kis csúszást. Van aki békésen tudomásul vette és pihent egy keveset az árnyékban, van aki zsörtölődve jegyezte meg, hogy „kiesett a ritmusból”. Miután Piroska is kapott egy kézjegyet a lapjára, visszafordult és az eddigi lejtős, de most már emelkedővé változott  úton haladt, keresve a Z+ jelzést. Sok kivágott fát látott és a bozótos részeken bizony néha felakadt a szoknyácskája. Pár kilométer után megpillantott a völgyben egy kis falucskát, melynek a térkép szerint Szuhogy a neve.  Oda igyekezett, talán ott ismerik a nagymamáját. Átkelt a szépen gondozott temetőn, majd leereszkedett a narancssárga cukrászdához. Találkozott a tejárus és a ruhaárus nénivel is, de egyik sem látta a nagymamáját. Csak egy hétfejű sárkány képével lett gazdagabb.

Ismét visszafordult és követve saját lábnyomát a temetőn keresztül vezető úton kanyarogva rátért a Z sáv jelzésre. Ezen a szakaszon nagy meglepetés várta. Amint keresgette az utat, egy csapat vadászba botlott, akik  éppen a saját útjukra próbáltak visszatalálni. A nagy vadászat közben letértek róla. Örömmel ismerte fel bennük földijeit. Ők nem akartak hinni a szemüknek, teljesen elképedtek azon, hogy Piroska mennyire hasonlít az egyik túratársnőjükre. Miután magukhoz tértek a meglepetésből, előkerültek a fényképezőgépek és lencsevégre kapták a jelenést, hogy az élmény felejthetetlen legyen. Szerencsére a következő szakaszon útjuk azonos nyomvonalon haladt a Piroskáéval.

Gyönyörű vidéken bandukoltak tovább.  A nap már erősen sütött rájuk, kezdett egyre melegebb lenni.  Leérve a völgybe többször is  sikeresen átkeltek a patakon, majd az egyre érdekesebb helyekre felfestett jelek mentén jutottak el a pazar látványt nyújtó sziklás patakmederbe, amit követve elértek az Ördög-gáthoz. A csodás sziklás képződményt kikerülve nemsokára ismét segítő szándékú emberek állták útjukat. Bélyegzés és néhány frissítő korty , erőt adó falat után, még mindig együtt indultak a következő település felé  a Piroska nevét viselő jelen. Előbb felfelé kapaszkodtak, majd elkezdtek lefelé ereszkedni, míg egy kietlen, sivatagos, homokos részen átlábalva bejutottak egy elhagyatott kőtörő üzembe. Csak nem Hófehérke törpéi törték itt a kibányászott köveket ?

Még a déli harangszó előtt értek be a Szalonna  nevű falu sörözőjébe.  A vadászok itt megkínálták Piroskát egy pohár aranyló színű folyadékkal, ami biztosan varázsital lehetett, mert a kicsi lány teljesen felfrissült tőle és újult erővel vágott neki a távja második felének. A falubeli emberek megdicsérték szép ruháját.

Rövid aszfaltos séta után megérkeztek a Rakacai tó gátjához. Sajnos itt elváltak utjaik. A vadászok úgy tervezték, hogy vízre szállnak. Piroska a gáton  , száraz lábbal jutott át a túloldalra.  A delelő nap alatt álló fehér sátorban nem időzött sokáig, rátért a horgászok ösvényére.  Rövid ideig a part vonalát követte, majd a nyaralótelepet elhagyva, a piros jelzésen ismét egy kis településre ért, melynek neve Meszes.  A  falu központjában már várták, egy pécsi gyalogló gyorsan meg is örökítette az eseményt. Továbbmenve lassan elmaradtak a házak és egy felfele vezető földúton lépdelt a leányka.  Már majdnem felért a dombtetőre amikor észrevette, hogy kosárkájából elmaradt a kendője. Rögtön visszafordult, hogy megkeresse. Szemével pásztázta az utat, hol villan fel a piros szín. Nem is kellett sokáig kutatnia. Egy  „ifjú”  lovag övén lobogott.  Piroska úgy döntött, hogy megvárja a dombtetőn a megtalálót (nem szerette volna ismét leküzdeni az emelkedőt). A lovag  lovagiasan viselkedett , átadta a keszkenőt és még zálogot sem kért érte.  A dombtetőről már együtt ereszkedtek le.  Egy emlékkereszt,  majd  egy gyümölcsös mellett elhaladva ismét egy kis falu házai bukkantak fel, Galvács következett.

A falu ivókútjánál szomjas vándorok csillapították szomjukat. Ő is megtöltötte kulacsát a kellemesen hideg vízzel.   A  kíváncsi legények kérdezgették, mi van a kosarában ? Nem láthatták, mert a piros kockás keszkenőjével letakarta.  Ennél a pontnál már a média képviselői is megjelentek, de Piroska szerényen elhárította közeledésüket. Nem kedveli a nagy nyilvánosságot. Átjutva a falucskán már a Szendrő felé vezető  aszfaltot koptatta a lába. Itt sok-sok kismanóval találkozott. Nagy csapatokban lepték el az utat. Voltak közöttük friss léptű és egy kissé elcsigázott manók is, de mindannyian elszántan haladtak a céljuk felé.

 Piroska is kezdett már fáradni egy kicsit, így történhetett, hogy letért a helyes útról.  A leírás szerinti egyenes földút helyett, bizony igen sokat kanyargott a gazosban és lucernásban, mire sikerült rálelnie a kijelölt útra. Szerencsére a farkas délutáni álmát aludta. Végül boldogan pillantotta meg a 10. pontot  Csehiben . A nagy izgalmak levezetésére ugrókötelezett egy keveset, de bokája erősen tiltakozni kezdett, ezért lemondott a további lazításról. Ivott egy kis , nem éppen ideális hőmérsékletű vizet, majd  elindult, hogy leküzdje az utolsó kilométereket is.

 Nagyon erősen tűzött a nap. A főútra jutva vasparipán közlekedő ifjakat látott. Nekik valamivel kellemesebb volt, mert a menetszél jótékony hatását kihasználhatták . A főutat elhagyva a gáton vezetett az ösvény. Piroska gyorsította lépteit, arra gondolva, hogy nemsoká véget ér az út . A Bódva hídhoz érve, rajongók kis csoportjába botlott. Némi mosolyt még sikerült az arcára varázsolnia, de bizony már várta, hogy megpihenhessen. A P sávot követve pár lépés után be is toppant a célba, Szendrőn.

Sajnos a nagymamájával nem találkozott, de útja során sok kedves emberrel ismerkedett meg.  Gyönyörű tájakat látott, szép vidéken járt. Ide máskor is eljön.
 

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Zsu