HEGYEK VÁNDORA EGYESÜLET
 
 
 
 

A KULLANCS

A kullancsok világszerte, így Magyarországon is sok bajt és betegséget okoznak az emberek és az állatok körében. A kullancsfajok kétféle támadási módszeréről, a fertőző betegségek kórokozóinak terjesztésében játszott szerepükről, az ellenük való védekezés módszereiről és a bőrből történő szakszerű eltávolításukról sok tévhit kering. A tények és tapasztalatok leírásával igyekszünk ezeket a tévhiteket eloszlatni és segíteni abban, hogy a természetjárók biztonságban érezzék magukat a szabadban.

A kullancsról általában
A kullancsok pókszabású, egységestestű, ízeltlábú, vérszívó élősködők. Hazánkban legnagyobb egyedszámban a közönséges kullancs a legelterjedtebb, melyet másodikként a kutyakullancs követ. Két fajtájuk van és ez határozza meg a támadási irányukat. Az egyik a "látó kullancs", mely a gyepi növénytársulásokat lakja és a fűszálak árnyékos fonákján megkapaszkodva, lesből várja áldozatát, akire alulról kapaszkodik fel.  A „vak” kullancsok a lomboserdők lakói. Tájékozódásuk fő szerve az elülső lábaikon lévő Haller-szerv, mely egy biológiai-kémiai-fizikai „radarként” üzemel és képes felderíteni – bemérni a kullancsok számára a susnyásban bóklászó potenciális áldozatot. Maximum 1,5 m-re másznak fel a cserjék, vagy a facsemeték leveleinek árnyékot adó fonákjára és áldozatukra fentről vetik rá magukat.
A dombvidékeken és a magasabb hegyek napsütötte déli oldalain (1500 m magasságig), valamint az északi oldalain (1300 m magasságig) élnek kullancsok. A fenyvesekben és a magasabban lévő területeken a gyér aljnövényzet, a táplálékot biztosító állatok kis létszáma, valamint a szélsőséges klíma gátat vet a kullancsok feljebbhatolásának. A téli hideg és a nyári tűző nap rejtőzésre készteti a kullancsokat. Ennek dacára jelentős számban bárhol, bármelyik évszakban találkozhatunk kullancsokkal, mert sokuk dacol a földrajzi és meteorológiai viszonyokkal. Reggel és délután aktívak, mivel a direkt napfényt gyűlölik (lucifug állatok), a tűző napsugarak kiszárítanák, megölnék őket. Áldozataikon a napfénytől rejtett, izzadt-párás testrészeket keresik fel rögzülés és vérszívás céljából.
 
A kullancs csípésének módja
A csípés helyének kiválasztási kritériuma, hogy bőrfelülethez közeli, felszín alatt futó ér, és direkt napfénynek nem kitett bőrfelület legyen. A kullancsok szájszerve, a szipóka (haustellum), tökélyre fejlesztett vérszívó alkalmatosság. A kullancs alkalmas terület kiválasztásakor szétnyitja tapogatóit (palpusait) és érzéstelenitő-hámoldó nyálat köp a bőrfelszínre, s az oldott szövetnedvet felszippantja. Ezután a felső állkapcsai (chelicerái) egymás felé fordulnak, és ellentétesen, de párhuzamosan mozgó fűrészlapokhoz hasonlóan »felvágják« a bőrt, majd horgaikat kifordítva lehorgonyoznak a bőrseb falába. Ezt követően a kullancs betolja és betámasztja a bőrsebbe az alsó állkapcsát (hypostomáját) (I.rögzülés). A behatoláskor apró üreg keletkezik a szipóka körül. Ezt a szövethiányt a bőrben egy harmadik féle nyálmirigy szilárd kötőanyaggal (cementtel vagy kollagennel) kitölti, így valósággal megköti és légmentesen zárja a szájszervet a »kullancs nyaka« és a bőrseb fala között (II. rögzülés).” (Prof. Dr. Arndt Liebisch és Dr. Göldi A. Emil szerint).
A csípés első pillanatától kezdve a kullancs különleges technikával szűri meg a vért. Megtartja a vér alakos elemeit, és a csaknem fehérjementes plazmát visszanyomja a gazda hajszálereibe. Az eltelt idővel arányosan nő a fertőzés kockázata. Ezért törekedni kell a kullancsok minél rövidebb időn belüli eltávolítására. Felnőtteknél a térdhajlatot, gyerekeknél a fül mögötti területet, a hajas fejbőr és a szőrtelen rész határát érdemes tüzetesen átnézni. A lágyékhajlat, a hónalj, a fehérnemű gumija, pántja alatti területet is gondosan nézzük át. Kevesen tudják, hogy  kullancs fiatalabb alakjai még megszívott állapotban is kisebbek a gombostű fejénél. Mielőtt vért szívnak, alig láthatók.
 
 
 
 

                       
A kullancsok szerepe a fertőző betegségek terjesztésében
A vadállatokból szívott vérrel veszik magukba a kórokozókat (vírusokat, rickettsiákat,  baktériumokat, egy- vagy többsejtű parazitákat) és „oltják” tovább a csípett áldozatukba. Az ember és a háziállat megfertőzése azon múlik, hogy az adott földrajzi régióban az erdei állatok körében milyen kullancs terjesztette betegség honos, mert annak kórokozóját adják tovább. Ez a leggyakoribb, de más fertőzési technikákkal is rendelkezik:
• A kullancs székletében is vannak kórokozók. A széklet beszáradása után az felporzik, s így a közelben lévô ember vagy háziállat belégzés útján légúti fertôzést szenved. A bôrsebbe került széklet is fertôz.
• Az elhalt kullancs testében élve maradnak a mikroorganizmusok, és a tetem porladása után is megvan a belégzéses fertőződés lehetősége.
• Az óvatlan kiránduló fertőződhet a legelő birka, kecske vagy tehén nyers tejének jóleső kortyolásakor is.
• A kullancs terjesztette kórokozókkal fertőzött erdei állatok testváladékaikkal szennyezik a növényzetet és a természetes vizeket, ahol közvetett úton mi is és kedvencállatunk is fertőződhetünk. 
Védekezés
A szakirodalomban sok tanácsot lehet olvasni, amik egy túrázó számára nemigen kivitelezhetők. Tapasztalataink szerint használható tipp, hogy a természetben könnyen ellenőrizhető, világos, lehetőleg zárt öltözetben tartózkodjunk, legyünk elővigyázatosak a gyanús helyeken, s gyakran tartsunk testünkön „kullancsvizitet”. A bátrabbak használhatnak kullancsriasztó szereket is.
Ha kullancsot találtunk, az eltávolításkor ne alkalmazzunk krémeket és ne tekergessük, ne nyomkodjuk a parazitát, ezekkel a praktikákkal növeljük a fertőzés veszélyét. Eltávolításakor légy óvatos, mert ilyenkor megfertőzhet. A kullancs „nyakában”, gyöngyfűzérszerűen húzódnak párhuzamosan, két sorban a kóranyaggal teli nyálmirigyek. Ez a magyarázata annak, hogy nem szabad olyan eltávolító eszközt használni, ami éppen ezt a testtájékát ragadja meg, hiszen a nyálmirigyek megszorítása (megnyomása) miatt következhet be a fertőződés. Szakszerű eltávolító módszer a kullancs lárvák és a nimfák esetében, mivel ezek épp hogy rögzülnek a bőrbe, hogy egy homorú hegyű, injekciós tűvel  kipöccinted a bőrből. A kifejlett kullancsok (imágók) eltávolítására szolgáló szakszerű eszköz a KULANCSELTÁVOLÍTÓ KANÁL. Hagyjunk fél percet, miután megfogtuk a bőrhöz közel és lassan húzni kezdtük, hogy a parazita maga eressze el  a bőrünket, így nem szakad bele a szájszerve. Tehát lassan, hogy a bőrünkön kis sátor keletkezzen, úgy húzzuk ki, ne akarjuk kitépni!
 
 
 
 
 
 
 
Zsu