HEGYEK VÁNDORA EGYESÜLET
 
 
   Főoldal      Élménybeszámoló - Kojsói havas
 
 
 
Kojsói-havas
 
 
 
 
 
Sík Sándor: Szellősuttogás
 

Fejem fölött bükkfasátor,

Fejem alatt pehely mohok.

Bükkfalomb közt álomhozó

Puha szellő suhog, suhog.

Ringass, dúdolj puha szellő:

Ne hallanám, ne is látnám,

Ne is tudnám, ami túl van

A Kojsói havas hátán.

Anyás szellő suttogása,

Felkukkanó pötty szamócák,

Csupa illat, csupa jóság…!

Ennyi legyen a valóság!

 
 
 
 
 
 

 

Sok évvel ezelőtt, mikor a Pieninekből utaztunk hazafelé és hósapka fedte ezt a „nagy bálnát”, már akkor is mondtam: „annyiszor terveztem már,  végre meg kell ismerni ezt a havast is”. Azt, hogy ennyi ráncot húz az idő vasfoga arcomra mire ide eljutok, ezt nem gondoltam.

Ködös időben, a tervezettnél kicsit később értünk Zlata Idka ( Aranyida) településre. Mi, a számunkra már ismerős, Jászó /"tótúl": Jasov/ (Premontrei kolostor, Jászói-cseppkőbarlang, Várhegy, tavak, stb.) felől közelítettük meg. De lényeg, végre itt vagyunk! Számomra A Felvidéken. Tót szomszédjaink az erdőt ellepve szedték a gombát, meg persze sétálgattak is, de a sí terület vonzási zónája után, érdekes módon most nem találkoztunk emberrel. A kék jelzésen haladva, mikor megpillantottuk - immár közelebbről - Kojsovska-hola csúcsát feltárulkozott egy igazi havas jelleggel felruházott tájkép. Remélhetőleg megőrződik e táj a jövő részére is, mert az elmaradó legeltetés veszélyeztetheti megmaradását, mint pl. a Golcsa- havasok egy részén is. Ez ügyben, legújabb értesüléseim szerint jó hír, hogy szomszédjaink elkezdték az államilag támogatott legeltetést, karszttól a havasokig többfelé. Így őrizve meg szépségét e-tájéknak a következő generációk részére. Fent a Kojsói- havas tömbjén állva már körpanoráma fogadja a vándort. Azt gondolom, ennél többet nem is kívánhatunk. Valamivel a csúcs alatt keresztirányában találhatók a 2011-es japán cunami áldozatainak emlékére állított oszlopok. Azért a csúcson elidőzgettünk, beazonosítottuk a már ismerősként visszaköszönő hegyeinket. Innen az Erika chata felé folytattuk utunkat, ahol jól elbeszélgettünk az ottaniakkal, miként változott az élet az euro bevezetése óta errefelé.
 
 
Elköszönve és megköszönve a magyar szót, lépdeltünk is tovább, mert még az út java előttünk volt. A szebbnél- szebb, őszi színekben pompázó hegyoldalak és a Tátralátó pontok mindig megállítottak valahogy, amit „nem is értek”. Így a sok bámészkodás, fényképezés után mindig erősebb iramot diktálva kapkodtunk bakancsainkat a következő panorámapontig, ahol ismételten csak andalogtunk a vidék mámorító szépségében. Ez az út egy gerinctúra, ami eleve sejteti a panorámát. Annyi változik a barangolás alatt, hogy a havashoz közelebbi szakasz északra, a Kloptan felé haladva pedig dél felé engedi kíváncsi tekintetünket elmerengeni. A Kloptanya elérése kicsit kitartásunknak is köszönhető volt ezúttal is. Az előző napi meg a mai időjárás közti különbség, kicsit fagyasztó volt ( 20°C-ból -5°C-ba, erős széllel, a tegnapi csapadék lefagyva, később olvadva), annak ellenére, hogy mindenhol szuper napos időt jeleztek. Volt ruhánk bőven, felkészültünk mi erre, csak hát az az érzés… . Ugye milyen ismerős? No de elértünk egy olyan helyet a Kloptan csúcsán, ami minden fáradtságot megér! Zsu szerint ide vissza kell jönni, a helynek varázsa van. Ezt 2014-ben megvalósítjuk, ha te is kedves olvasó velünk szeretnél ide eljutni, figyeld programjainkat! Ha nem velünk, de elindulsz írásom hatására, hidd el, annak is örülök. Volt, aki megírta például. hogy a Vihorlátos beszámolóm alapján mentek el oda ismerőseikkel. Visszafelé a kocsihoz újra erőltetett menetbe kezdtünk, minden távon bőven vertük a szintidőt, így is éppen ránk esteledett. Élményekkel teli hátizsákjainkat végre letettük és feltöltődött lélekkel hazafelé vettük az irányt. 

Szabó Sándor

 

 
 
 
 
 
Zsu