HEGYEK VÁNDORA EGYESÜLET
 
 
   Főoldal      Szintidő 2
 
 
 
TÜNDE TELJESÍTMÉNYTÚRA ROVATA
 
avagy
 
"Tünde töprengései a teljesítménytúrázásról"
 
 
 
 
 
Ki, miért teljesítménytúrázik? 

„Van  aki azért, mert otthon ezt látta, van aki azért, mert otthon nem ezt  látta.”

A teljesítménytúrázás közben láttam apukát három gyerekkel, a legkisebb a speciális hátizsákban békésen aludva, a nagyobb gyerekekkel beszélgetve haladtak. Láttam apukát tini fiával, le-letérve az útról gombát gyűjtögetni, növényeket, virágokat vizsgálni, majd együtt kocogni és szintidőn belül beérni. Láttam teljes családokat, akik komoly távokon együtt indultak el és együtt érkeztek be, nem  kis  teljesítménnyel  a gyerekek részéről !

Nagyon jó lehetőség a teljesítménytúrázás arra, hogy együtt legyenek a szülők és a gyerekek, kilépve a mindennapi környezetből, kizárva a zavaró tényezőket (telefon, TV, számítógép) csak a természettel körülvéve, teljes figyelmet a gyerekeknek szentelve beszélgessenek. Mindezt úgy, hogy közben van egy közös cél, egy közös feladat, amit együtt csinálnak meg. Szülők példát mutatnak a küzdőszellemből, hogyan kell végig menni egy úton akkor is, ha már fáradt vagy, ha már eleged van mindenből. Jellemformálásban, az önbizalom növelésében szerintem kiváló eszköz.

Az okokról beszélgetve túratársakkal, egy másik csoport is elkülöníthető. Ők általában az aktív dolgozók, illetve a vállalkozók köréből kerülnek ki.  Akik a mindennapi taposómalomból kilépve,  a  hétköznapok, a munka okozta stressz levezetésének módját találták meg itt. Egy másfajta kihívás leküzdésével újabb erőt tudnak gyűjteni a következő hétre, hónapra.

Aztán van a nyugdíjasok tábora, akik nyugdíjba vonultak ugyan, de még nem szeretnének sem fizikailag, sem szellemileg leépülni.  Akik a munka helyett, találtak egy olyan hobbit, tevékenységet, amit rendszeresen végezhetnek, miközben jó társaságban, pozitív gondolkodású emberek között lehetnek. Olyan kikapcsolódás számukra, ami nem kerül sokba (ingyenes utazás vonaton, buszon). Bámulatos eredményekre képesek,  van aki 80 évesen is!

Az agyament túrázók (egyesek szerint a teljesítménytúrázó szinonimája) között is vannak igazi megszállottak. Ők gyűjtik a jelvényeket, okleveleket, részt vesznek több túramozgalomban, minősítő rendszerben. Otthon a hálószobájuk falán külön hely van ezek számára, hogy minden ébredéskor láthassák. Fontos számukra a siker, az elismerés, amit talán az élet más területén nem kapnak meg.

A megszállottak másik csapata a terepfutók, a sportemberek, akik a távokat futva, kocogva teszik meg.  Harcolva a lehető legjobb eredmény eléréséért. Ők azok az emberek, akiknek lételeme a verseny, a küzdelem. Akár önmagukkal, akár másokkal. Bár ez utóbbi, azért ritka. A teljesítménytúrázás résztvevői általában saját gyengeségeik leküzdéséért indulnak  útra és nem mások legyőzéséért. 

Összegezve, sokan kipróbálták már a túrázásnak ezt a módját, aztán vagy megszerették vagy nem . Én az előbbiek táborába tartozom. Engem elcsábított a teljesítménytúrák hangulata, kihívása.

 

 
 
 
 
Zsu