HEGYEK VÁNDORA EGYESÜLET
 
 
   Főoldal      Állati rovat - A hucul
 
 

A HUCUL

 

 
 

Hucul ló: Miért írok olyan állatról, amivel túrák alatt nem valószínű hogy találkozunk? Láttam a Duna tv-n egy műsort róla, ami megihletett. Mert múltunk egy része, állítólag a Hunok is ilyen lovakról nyilaztak. Mert egyre több nemzeti parkunkban találkozhatsz vele.

 

Jelenleg a magyarországi hucul állomány jó része, mely ráadásul mind genetikailag, mind küllemileg legjobb tulajdonságokkal rendelkező lovakból áll, az Aggteleki Nemzeti Park tulajdonában áll.

Maga a hucul név az Észak-keleti Kárpátok (Máramaros és Galícia) népének nevéből ered, akik tartották és tenyésztették ezt a rendkívül hasznos lófajtát. A huculok- (a nép)-az erdőövből kiemelkedő magaslatokon telepedtek le. Ebben az úttalan hazában kizárólag lovon közlekedtek, s minden terhet lóval szállítottak. E sziklaösvényekkel tarkított hegyi terepen rendíthetetlen biztonsággal, hihetetlen kitartással tud a hucul ló járni. A lófajta sokkal régebbi, mint a hucul népcsoport.

Eredetével kapcsolatban több elmélet is napvilágot látott. Ezek közül az egyik, hogy a hucul lovak ősei honfoglaló eleinkkel érkeztek a Kárpát-medencébe, és az ő lovaiknak a kései leszármazottai e hátasok, melyek a történelmi Magyarország peremterületeinek izolált régióban maradtak fenn a hegyi körülményekhez alkalmazkodva. Ezen elméletet látszik alátámasztani a nagyfokú küllemi és menettulajdonságbeli hasonlóság mely a korabeli lovakat jellemezte, és melyekről a fennmaradt források beszámolnak, továbbá a honfoglalás kori lovas sírokban talált csontok alapján a testméretek nagyfokú egyezősége.

Mindenki egyetért abban, hogy a hucul, a tarpán, a mára kipusztult európai ősló egyik legközelebbi rokona, annak egyenes ági leszármazottja  Az első világháborút követően az Osztrák-Magyar Monarchia hucul állományát szétosztották az utódállamok egy része között. Anghy Csaba professzornak köszönhető a fajta hazai fennmaradása, hiszen ő gyűjtötte össze az országban még fellelhető egyedeket.  

 
 
 
 

A hucul ló önálló fajta, magassága 130-145 cm között ingadozik. A közhiedelemmel ellentétben mind lépése mind ügetése haladós, s vágtában is nagy könnyedséggel eléri a 38 km/órás sebességet. Munkakészsége minden tekintetben kiváló. Nagy erőkifejtésre képes, mind vonóerő mind teherhordás tekintetében. Szívóssága páratlan. Hegyi terepen is biztos járású. Előbb említett tulajdonságaira jó példa, hogy két hucul XVIII. századi postakocsi elé fogva három nap alatt teljesítette a Kazincbarcika-Regetow távot, azaz átkeltek a Kárpátokon, anélkül, hogy a kondíciójuk romlott volna. Kitartásának köszönhetően mind gyermekek, mind felnőttek számára ideális társ, mind hobbi lóként, mind versenytársként. A gyerekek néha nem teljesen egyértelmű jeleire is kedvvel reagál, s az erősebb testalkatú felnőtteket is tempósan viszi, ha arra kérik.

A ridegtartást jól viseli, sőt igényli is. A Kárpátok környezeti hatása alatt kialakult kistermetűfajta igénytelen és kitűnő kondíciótartó, ezért az év legnagyobb részében istálló nélkül is tartható. A nagy hidegben is elegendő számára egy egyszerű fészer épület. Gondozásra, takarmányozásra sem igényes, szerény takarmányozás mellet is megőrzi kondícióját.

A hucul minden típusú legelőn legel, nem válogatós, egyenletesen legel.

Tartásának gazdaságossága egyrészt igénytelenségéből ered, másrészt abból, hogy testtömegéhez viszonyított takarmányigénye kisebb, mint a többi lófajtáé. Jól tenyészthető.

Hegyi lófajtaként kiválóan alkalmas hegyi területek kihasználására.

 

Ha lehetőségünk adódik találkozni , egy pillanatra őseinkre is gondolva nézzük a hucult!

 

 
  
  
          
 

 

Felhasznált irodalom :

 Tőzsér J., Bedő S. (2003) Történelmi állatfajtáink enciklopédiája

Bodó I., Hecher W. (1998) Lótenyésztők kézikönyve  ,  Mihók S. (1994) A póniló

Mihók S. (2002) Póni és Kislótenyészők Országos egyesületének alapszabálya, tenyésztési szabályai és teljesítményvizsgálati rendje , Baross Gábor (1998) Az Aggteleki Nemzeti Park
A 2. kép forrása: LOVASHARC.HU                     
 
 

 

 
 
Zsu