HEGYEK VÁNDORA EGYESÜLET
 
 
   Főoldal      Élménybeszámoló - Havrania skala
 
 
 
Havrania skala
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Havrania skala/ Zejmarská roklina
(Felvidék Paradicsoma, 2014.01.04. évnyitó túra)
A Dobsina feletti szerpentinen pillantottam meg a ködből végre kikandikáló, ünneplőbe öltözött fenyőket. Rögtön félbeszakítottam a kocsiban dúló traccspartit, amit persze senki nem bánt. A látvány a zsibongó utastérbe pillanatnyi csendet, majd gyakorlatot hozott az abc-ből, az úúú és ááá ismétlésével. Le is parkoltunk, hogy megállítsuk az időt fényképezőinkkel. Ezt követően legurultunk Imrikfalvára, egyúttal vissza a pudingba, ahogy Ildikó és Jani nevezte a ködöt. A tó partján leraktuk a kocsit és lelkesen-várakozón elindultunk az apostolok lován. A fenyves itt is ünneplőbe öltözött, fenyő urak fehér fagyott párát/zúzmarát vettek fel, fenyő nénik meg sejtelmes köd pára kendőt (pántlikát), ami valósággal átitatta a tájat. Minket is fel akart díszíteni az anyatermészet ünneplőbe, a ránk hulló ezernyi jégkristály formájában. A Zejmár szurdok, bár északi testvéreinek csak kis öcsikéje, nekünk most annyi szépet adott, hogy előttünk igencsak naggyá vált. Azt tapasztaltam, hogy a   Nálepkov-vízesésnél módosult az útvonal vezetése, a pár évvel ezelőttihez képest. Felérve a Geravy platójára még az ebéd előtti éhség elnyomása céljából gyors energiapótlásba kezdtünk. Majd társaim kecskék és vaddisznók iránti lelkes érdeklődését kaptam lencsevégre. Innen folyamatos traccsolás közepette, jó hangulatban folytattuk utunkat. A változó időjárás teljesen más tájat varázsolt elénk, akár pár méteren belül is. A Holló szikla közelébe érve, ahogy kibontakozott annak tömbje a szemünk előtt, elkészültek az első csapatképek is. Mindenki nagy elszántsággal vágott neki a kaptatónak. Ami önmagában is látványos, de még kőfülke és a barlang érintésével tovább fokozza ezt. Fentebb érve, mikor még csak a fák közt pillantottam meg a Tátra csúcsait, annyira „elvoltam”, hogy Ildikó hozzám intézett szavai se jutottak célba. Van így az ember! Az első kilátópontnál úgy zsongtunk, mint akik ettől a látványszimfóniától bedrogoztak. Visszagondolva, volt is ott „valami a levegőben”! A ködpaplan folyamatosan emelkedett felfelé felénk, sütött a nap, alattunk a bájos Felvidék Paradicsoma teljes szépségében, távolabb - de még jól láthatóan - a Bélai-Tátra illetve a Magas-Tátra. Olyan „átugrásnyira” mosolygott ránk a Király-hegy hatalmas-hósipkás tömbje. Ezek, mint szirének a hajósokat, tartottak volna bennünket fogva, maradásra bírva még. Nagy nehezen kiszabadultunk ölelésükből, mert menni kell lefelé, haladni kell! Szerintem mindegyikünk fájó szível hagyta itt ezt a csúcsot. A Sztracénai kanyont elhagyva, Stratená település után már teljesen tejfölbe burkolózott a felvidéki táj. Majd ránk is sötétedett, de vidáman, igazán feltöltődve értünk vissza a Dedinky tónál szunyókáló kocsinkhoz.

Szabó Sándor
 
 
 

 
 
 
Zsu