HEGYEK VÁNDORA EGYESÜLET
 
 
   Főoldal      Élménybeszámoló - Selmec
 
 
 
 
Selmeci-hegység
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 

Elterveztem, hogy megajándékozom magam 1 szülinapi túrával. Szállásunkon, Szécsényben gyorsan összepakoltunk, majd rövid séta után indultunk tovább.
 
 
Balassagyarmaton feleségem gyerekkori emlékei felidézésére leszaladtunk az Ipoly partjára. Majd rohantunk mai célunk a Selmeci-hegység (Stiavnické pohorie) felé.  Selmecbányát kétszer is megnéztük. Reggel a belvárost, amiről inkább nem írnék, hisz töménytelen írás van a világhálón róla. Meg kell nézni, van sok látnivaló. A teljesség igénye nélkül: Óvár, Újvár, templomok, tér, városkapu, házak, motívumok. Amit még megjegyezendőnek tartok, Selmecbánya (Banská Stiavnica) magyar emlékeit érdemes keresgetni. Belebotlik az ember, ha nem is lépten-nyomon. Mert mondjuk már a tér sem Kossuth-tér, mint anno. De a Liceum Petőfi táblájától, a Kálvária stációinak magyar írásaiig, többször. Mi viszont születésnapi barangolásra érkeztünk. Amit a Bacsófalvi-tó (Pocúvadlianske jazero) partján kezdtünk  meg a zöld jelzésen. Csak érdekességként említem, a környék tele van ilyen mesterséges tavakkal. Először egy meredek kaptatón - így lejegesedve meg főleg annak éreztük - kell a Péter-hegyre (Petrov vrch 888m) feltaposni. Rövidesen egyre jobban kitárulkozik leendő célunk, a Szitnya-tető. A csúcstámadást az olvadó, helyenként 60cm-es , néha bot-elnyelő hó megnehezítette. A csúcsra való feljutáshoz nagyon szép andezit sziklák álltak őrséget tiszteletünkre, amik közt kiépített falépcsőkön lehet fellépegetni a Szitnya (Sitno) 1009m-es csúcsára. Az itt-ott hó és jég alól kibukkanó falépcsőkből a mai napon nem sok előnyünk származott. Nem tudtunk csak úgy felsétálni a lejegesedett úton. A lépcsőn felérve jobb kézre esik az első kilátópont (szerintem a legszebb), amin megérdemelt elemózsiánkat is elfogyasztottuk és feltöltődtünk energiával. Picivel feljebb találtuk a toronyszerű faházikót, amit nyáron a Selmeci Tájvédelem üzemeltet. Megtaláltuk a jobbnapokat látott Szitnya menedékházat, az Andrej Kmet keresztet, neki egy szikla alatt emléktáblát is állítottak és az adótorony mellett is elhaladtunk. De legfőképp egy klassz padot találtunk, amiről a hó már leolvadt, a meleg napsugár odasütött, a széltől a faház védett és gyönyörű volt a kilátás. Ennél többet vándor nem is kívánhat! A szebbnél-szebb kilátáson felül, bár a hóban nem sokat érzékeltünk még illatából, közel 300 féle vadrózsa is található itt, köztük a csak itt nyíló Selmeci vadrózsa. Nekünk most nem volt időnk és energiánk lemászni, de a másik oldalon található Szitnya vára, aminek felkeresését be fogjuk pótolni. Szép ez a táj, nem hiába ihlette Mikszáth Kálmánt is, hogy „Az arany kisasszonyka” című elbeszélés soraiba beillessze. Vajon ő volt-e rajta és látta-e ezt a szép vidéket a Nagy-Fátrától a Börzsönyig? Hegymászkálást-csúszkálást befejezve, mint azt soraim elején írtam „Selmecbányát kétszer is megnéztük” visszakocsikáztunk a városba és megmásztuk a Kálvária stációkkal és templomokkal díszített tömbjét, melyről csodás panoráma nyílik Selmecbányára még így a kora tavaszi szürkületben is.

2012-03-16    Szabó Sándor

 
 

 
 
 
 
 
 
 
Zsu