HEGYEK VÁNDORA EGYESÜLET
 
 
   Főoldal      Állati rovat - Az egerészölyv

AZ EGERÉSZÖLYV

 

 
 
 
Polgárnál az elkerülőn haladva hazafelé (a 2012. februári Bükk túránkról) sok szép, nagy „madarat” láttunk az oszlopokon, a fák csúcsain vagy oldalra kinyúló ágain ücsörögni. Én azt mondtam: „ez egerészölyv, nem sas”, de megfogadtam, utánanézek és megosztom összegyűjtött ismereteimet honlapunkon. Lenyűgözött, mikor nem messze repült el az autó mellett egy példány. Ismereteim bővítésének legelején rögtön megtudtam, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület által meghirdetett szavazáson 4480 szavazattal az egerészölyv nyert és lett 2012-ben az év madara. Összesen 11 165 szavazatot adtak le, a fekete rigó 4 298, a vörös vércse pedig  2 387 szavazatot kapott. Úgy gondolom, így még aktuálisabb írnom róla.
 
 
 

Az egerészölyv a leggyakoribb ragadozó madarunk, sík- és hegyvidéken egyaránt előfordul.  Az egerészölyv hazai állománya néhány tízezer példányra tehető. Amit láttunk a főút mellett, az a jellegzetes, ücsörgő pozíció az ölyvek sajátja: vártáról történő vadászatnak hívjuk. Ez annyit jelent, hogy a madár egy kiemelkedő pontról figyeli a környéket, és amint megpillant egy pockot, leugrik a fáról és rárepül a zsákmányra. Főképp rágcsálókat fogyaszt, de megeszi a gyíkot, kisebb madarakat, és előszeretettel rájár a dögre. Széles szárnyú, rövid, lekerekített farkú madár. A felsőtest sötétbarna, csőre szarufekete, lába sárga. Mérete 50-55 cm, szárnyfesztávolsága pedig 110-130 centiméteres. A tojó nagyobb és testesebb a hímnél. Az öregek tollruhája nagyon változékony; rendszerint sötétbarnák, alsó felük világosan foltozott. Hangja magas, panaszosan nyávogó "hijü-ü, hij jé", néha rövid, károgásszerű hang.

Ilyenkor télen a hozzánk telelni érkező madarakkal megsokszorozódik az itt élő állomány.  Nagyon változatos színűek. A nálunk költőknél a barna színek dominálnak, ilyenkor viszont olyan példányokat is láthatunk, amelyek nagyon világosak, sok fehér betéttel fejen, szárnyon. Ezek mind északi madarak, pl. Skandináviából, Oroszországból.
 
 
 

Fészkét szinte kizárólag fákra, általában a lombkorona középső részébe építi. A fészkelő helyeket már februárban elfoglalják a párok, vagy az előző évit újítják fel, vagy újat készítenek. Inkább mindig kijavítják vagy megmagasítják, idővel akár fél méter magas és 80 cm átmérőjű fészkek is létrejöhetnek. A rendelkezésre álló fák méretétől és ágszerkezetétől függően a fészek föld feletti magassága akár 3 és 25 méter között is változhat. Fészekalja leggyakrabban 2-3, ritkán 1 vagy 4 tojásból áll, amelyeket általában március végén - április elején rak le. Az átlagosan 35 napig tartó kotlásban mindkét szülő részt vesz, de a tojó lényegesen több időt tölt a fészken. A fiókák júniusban hagyják el a fészket, de ezt követően még több hétig a szülőkkel maradnak.

A hazai egerészölyv populációra jelenleg a középfeszültségű elektromos oszlopokon elszenvedett áramütés és a közelmúltban elharapódzott mérgezési hullám jelentik a legnagyobb veszélyt, az elmúlt években ölyvek ezrei pusztultak el így. További veszélyforrást jelenthet a faj állománystabilitására nézve az a téves információkon alapuló törekvés, amely az ölyvek túlszaporodására és károkozására hivatkozva újra vadászhatóvá kívánja tenni a madarat.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Zsu