HEGYEK VÁNDORA EGYESÜLET
 
 
   Főoldal      Állati rovat - A szarvas

A SZARVAS ÉS A GÍMSZARVAS

 
 
 

De felemelő élmény találkozni velük! Mikor pont előttünk ugranak át a csapáson, az akár félelmetes is lehet. Volt részünk már benne. Lenyűgöző mikor olyan helyen tudtunk megszállni hogy az ablakkal szembeni hegyoldalban „bőgnek a bikák”. Vagy a sátor közelében „csattognak” az agancsok.  A gímszarvas (Cervus elaphus hippelaphus) Magyarország legnagyobb testű kérődző vadfaja. Létszámban a nyugat-európai állományok a nagyobbak, ám a minőséget a közép-európai állomány képviseli, élén Magyarországgal. Végre valami pozitívum az országgal kapcsolatban.  Magyarországon, a dél-dunántúli területeken, Zala, Somogy, Tolna és Baranya megyében található jelentős szarvas állomány. A minőséget jelzi az évente ott elejtett 150–180 aranyérmes bika is.  A hazai állomány mintegy 60 000 példány.  A tisztásokkal és rétekkel tarkított erdők lakója. A gímszarvas a természetben körülbelül 16–18 évig él. A legjobb körülményeket valaha bizonyára a folyóárterekben találta meg, de kedveli a hegyi erdőket is, és ma éppen Közép-Európa nyugati felén találhatók a legerősebb agancsosok. A faj mai elterjedési területét leginkább az befolyásolja, hogy hol élhet egy ilyen nagy testű vad úgy, hogy ne támadjanak súlyos konfliktusok az erdő- és mezőgazdasággal. A bika tömege 200-250kg, a tehéné kb. ennek fele. Ha sarokba szorítják őket, elülső lábuk szapora csapásaival védekeznek, és rendkívül éles csülkük hatásos fegyvert jelent. A tehenek ily módon jól meg tudják védeni borjaikat. A természetes élőhelyekről a gímszarvas már szinte teljesen kiszorult. Viszont természetes ellenségei is, mint a farkasok és a hiúz. Talán egyszer mindegyik visszahonosodik.

 
 
 
 

A gímszarvas hímjét bikának, nőstényét tehénnek, szaporulatát borjúnak nevezzük. A gímszarvast is ivari dimorfizmus jellemzi, ami a bikák nagyobb testméretében és agancsviselésében nyilvánul meg A párzási időszak szeptemberben és október elején van. Amikor az üzekedési időszak elkezdődik, különösen az alkonyati és esti órákban, az erdőkben messzire hangzik a zengő szarvasbőgés. Maga az ellés gyorsan megy végbe, ritkán tart tovább 10 percnél. Az újszülött borjú körülbelül 15 kilogrammos, 6–8 hónapig szopik, a legközelebbi ellésig anyjával marad, majd utána is anyja csapatának a tagja marad a fiatal tehén. A fiatal bikáknak viszont el kell hagyni a háremet, ők valamelyik bikacsapathoz csatlakoznak.

Az agancs csontképződmény, melyet a szarvasbika minden évben elvet és évente újranöveszt. Mérete a napfényes órák számától függően hormonális szabályozás alatt áll. Kb. 120-150 nap alatt épül fel az akár 15kg-os agancs. Az épülő agancsot háncs (barka) borítja, ami tulajdonképpen erekkel és idegekkel gazdagon ellátott bőr. Egy idő után a barka megkeményedik, és a csontépítés befejeztével a barka elhal. Hogy agancsát a barkától megtisztítsa, a bika fákhoz, bokrokhoz verdesi (legalább már tudom, miért birkóznak a fával). Az éves agancsciklus a korral függ össze. Az első agancs - amit a bikaborjú 8-9 hónaposan kezd el növeszteni - január-februárban indul fejlődésnek és szeptember-októberben lesz kész a csap, ami májusban hullik le. Az öreg bika februári agancshullatása után júliusra építi fel új agancsát. Így a korosztályok között szabályos időeltolódás figyelhető meg. Az agancsok minősége pontosan megmutatja, mennyire alkalmasak a jelenlegi életterek a gímszarvas számára.
 
 
Röviden ennyit gondoltam a gímszarvasról. Az ősi regéinkben létező „CSODASZARVAS” ismertetésére.

 
 
 
 
 
 
 
Zsu